Magyar Mágnás - Gazdag nemzet - Erős nemzet
2025. február 13.
Főoldal · Alapfogalmak · Cash Flow · Gazdag nemzet - erős nemzet   Rólunk · Kapcsolat · Támogass!
Főolal » Gazdag nemzet - erős nemzet
Személyes pénzügyek Tőzsde Ingatlan Kvíz Számológép Játék MM iskola
NAPI ÁRFOLYAMOK
1 EUR = 0.000 USD  
1 EUR = 0.000 RON  
1 EUR = 0.000 HUF  
1 USD = 0.000 JPY  
SZAVAZÁS
Mekkora inflációra számítasz a következő évben ?
2-5%
5-7%
7-10%
>10%
HÍRLEVÉL


Pénzügyi Kézikönyv

Támogasd a Magyar Mágnást!

Nemzetek Versenyképessége - Michael Porter. Első rész.
2018. március 17.

A statisztikák tükrében, Michael E. Porter a legnagyobb idézettséggel rendelkező ma is élő közgazdász. Mivel az amerikai munkakultúra lehetővé teszi a több munkahely és pozíció párhuzamos betöltését, Porter az akadémiai szintű kutatás és felsőoktatás mellett gyakorlati munkát is végezhet és végezhetett úgy a politika, mint pedig a magán üzleti szféra számára. Ilyen körülmények között volt tanácsos többek között olyan korporációknál, mint a Procter & Gamble vagy a Royal Dutch Shell. Az ezúttal ismertetett bestsellere azt követően íródott, hogy a hidegháború végső fázisában Ronald Reagan elnök személyes kérésére koordinált több ország gazdaságát is vizsgáló kutatócsoportot, e sorok írásának pillanatában pedig Ruanda és Dél-Korea elnöki hivatalai mellett is tanácsadó. A viták és objektív kutatások során Porter egyre inkább meggyőződött arról hogy a nemzetgazdaság kultúrája- menedzsment-könyvekben, más szóval: makromédia – döntő szerepet játszik egy-egy iparághoz kapcsolódó cégek sikerében. 

Vannak olyan országok, melyek esetében egy- két, ritkán több, cége is egy bizonyos iparágban nemzetközi téren is jelentős sikereket ér el. Ennek következtében ha e jelenség mozgatórugóit sikerül megérteni, akkor az hasznos lehet a jövő stratégiái kidolgozása során a cégek és kormányok számára egyaránt. Mivel maga Porter nyolc különböző országban is vezette a versenyképességet elemző kutatócsoportot, óriási információhalmazhoz jutott hozzá. Sikeres iparágaknak tekintette Németország esetében a nyomdaipart, Olaszország esetében a kerámiakészítést, Japánban a robotikát és az Egyesült Államokban az egészségügyi megfigyelési felszerelések iparágát.  Ezeknek sikeres voltát a következő oldalakon bemutatott könyvében is körüljárja.

Porter 1990-ban első ízben megjelent – és ezúttal is ismertetett - könyvének fő újítása a gyémánt-elmélet volt, mely metafora a versenyképesség összetevőinek kifejezése. Ellentétben a gyakran túlbonyolított-elemzett menedzseri modellekkel, melyek olvasása több oldalnyi írott szövegre és 4-5, egymásból származtatott képletre rúg, Porter gyémánt-elméletének négy sarka van, mely négy tényezőt jelöl. Ezek a következők:

 

  1. meghatározó alaptényezők (factor conditions)
  2. keresleti tényezők (demand conditions)
  3. céges stratégia, struktúrák és versengés (firm strategy, structure and rivalry)
  4. származékos és fenntartó iparágak (related and supporting industries)

Ugyanakkor ezen tényezők más formában, halmazként is értékelhetjük. A halmaz komplexitása, egyes elemeinek fejlettsége, aránya és összetétele határozta meg egy nemzetgazdaság működését. Érdekes módszertani megközelítés, hogy míg Porter, igazi amerikaiként, aki más társadalmi rendszerben huzamosabb ideig nem élt, a kapitalista szabad piac és szabad verseny híve, ugyanakkor mikor elemzésre kerül a sor, neorealista álláspontból közelítve nemzetgazdaságok szintjén, ezek keretében igyekszik az elemzést végrehajtani. Ez a nyolcvanas, kilencvenes évek számára úttörő megközelítésnek számíthatott, és habár egyesek szerint a neoliberális gazdasági politikák, melyek együtt járnak a globalizációval, feloldották, légiesítették a határokat, a korporációk jelentősebb játékosokká váltak- kimondottan csak a gazdasági termelés és kereskedelem terén – mint maguk az államok. 

Többek között arra figyelmeztetett 1990-ben már, amit manapság Közép-Kelet Európában rendszeresen kénytelenek vagyunk megtapasztalni: a legtöbb kormány olyan intézkedéseket hoz vagy kívülről támogat, amelyek a rövid távú haszonszerzést szolgálják, támogatások kifizetése és protekcionista törvénykezés révén, amelyek a megújulást akadályozzák. A szerző számára ez a mindenkori kormányok gazdaságfejlesztési politikájának legfőbb hibája.

A gyémánt-elméletet, amennyiben a négyszög- és a mátrix-vonatkozást összekapcsoljuk, fel lehet használni arra, hogy megértsük, miért válnak versenyképessé egyes iparágak egy adott földrajzi vagy országos körülmény-rendszer keretében, más esetben pedig a kedvező alapkörülmények ellenére sem válik egy-egy iparág versenyképessé. Ily fajta megközelítésben az első kategóriába tartozó tényezők előnyt jelenthetnek ugyan, de önmagába véve sem a helyben található nyersanyagok, sem a nagy mennyiségű és olcsó munkaerő, sem pedig a magasan képzett munkaerő nem garancia, mint ahogy önmagába véve a nagy befektetés sem.

Sok olyan ország van – mind a mai napig – mely gazdag altalajkincsekben, akár mezőgazdasági termékekben, és ez lakóinak életszínvonalán nem érződik. Ugyanakkor a nehézségek – ahogy erre maga Porter is Japán példáján keresztül rámutat – igen sokszor motiváló tényezőként jelentkezhetnek. Az igényes és válogatós fogyasztói réteg, mely a piacgazdaság szabad keretei között nyilvánul meg leginkább, komoly motiváló erő lehet a termelő számára, egyrészt arra, hogy eddigi termelésének minőségét megőrizze, a jó elemeket szabványosítsa, másrészt pedig hogy állandóan javítsa saját termékeit és növelje a termelési folyamatok hatékonyságát. Különösen a kötet második részében kerül elemeiben kifejtésre a gyémánt-teória, különböző országok iparágainak fejlődése kapcsán. Különösen gazdaságtörténeti szempontból érdekesek ezek az esettanulmányok, mivel Porter a rendelkezésére álló (terjedelmes) adatmennyiség tükrében igyekszik minél jobban átlátható és követhető képét nyújtani amerikai, japán, olasz, francia és svájci iparágak fejlődéséről.

Terjedelmes kötete, melyben a nemzetgazdaságok és magánvállalatok összefonódása révén működő gazdaságok versenyképességét, életerejét vizsgálja, és próbál úgy összefoglaló, koherens képet nyújtani róla, hogy mindeközben a partikularitások se vesztődjenek el, már megjelenését követően rengeteg recenziót kapott. Mivel a világ képe röpke nyolc év lefolyása alatt megváltozott, 1998-ban új bevezetővel ellátott kiadása is napvilágot látott.

A kötet bevezetője külön tartalmi fejezetet is jelenthetne. A szerző egyrészt kutatása jogosultságát azzal igazolja, hogy a második világháborút követően a világgazdasági rendszer elindult a nemzetközivé válás felé, és ez hatalmas változásokat, átalakulásokat eredményezett a nemzetgazdaságok és nagy cégek – korporációk – működésében. Ő maga ekkor már három terjedelmes kötetet is megjelentetett a versenyképesség témájában, és Ronald Reagen elnök megbízásából megvizsgálta egy bizottság élén az Amerikai Egyesült Államok nemzetközi versenyképességének lehetőségeit is. Mikor a bizottság elnöke lett, még az sem volt meghatározva, hogy a szakértők mit értenek versenyképesség alatt. Mindenkinek létezett egyfajta jól körülhatárolható elképzelése, de ugyanakkor ezek az álláspontok mindössze pár szempontot vettek figyelembe. Egyesek számára a versenyképesség azonos volt a pozitív külkereskedelmi mérleg fogalmával. Mások számára a versenyképességet az alacsony termelési költség- magas profit arányított viszonya jelentette. Ennek következtében sok idő és energia ment el magának a fogalomnak a megvitatására, és még így is eredménytelenül maradt ez a kérdés.

Porter bevezetőjében, az adatmennyiségen kívül, ami lényegében arról szól, a világ mely pontjain végzett kutatásaira alapozza gondolatait, következtetéseit, jó pár olyan szakmai hitvallási elemnek fekteti le az alapjait, amelyek allegóriaként fognak a továbbiakban könyvén végigvonulni. Egyik ilyen, hogy a gyémánt-mátrix egyes elemei hálóhoz hasonlóan, rendszert alkotnak, ugyanakkor ezek a tényezők nem mindenütt egyenlő súllyal vannak jelen. Egy másik a különböző iparágak sajátosságai és a nemzetgazdaságok szintézise közötti dinamikus kapcsolat, melynek kapcsán amellett érvel, hogy az újítások, a színvonal emelése igazából többet nyomnak a latba, mint a környezet adta természetes lehetőségek. Ugyanakkor azt is állítja, hogy nem létezik örökké tartó versenyelőny; ebben az esetben is a technológia veri az erőforrás jelentőségét, de egyik sem garancia a jövőre nézve. Egyik ilyen konkrét példája az amerikai televízió-gyártó ipar, mely annak ellenére rosszul kezdett el menni, hogy a világelső amerikai félvezető-ipar termékeihez első kézből jutott hozzá. Egyetlen egy garancia a hosszú távú versenyképességre a folyamatos, megszakítás nélküli technikai és stratégiai lépésről-lépésre történő tudatos fejlődés és fejlesztés. Persze, azzal ő is tisztában van, hogy ez nem mindenkor és minden esetben lehetséges. Ugyanakkor a nemzetgazdaság termelési kapacitását tekinti az ország lakossága jólétének garanciájaként.

Elméletében abból indult ki, hogy az egyes vállalatok, kezdeményezések összessége jelenti a nemzetgazdaságot, és a speciális elemek és praktikák jelentik azt a tényezőt, „ahol az előnyt meg lehet szerezni vagy el lehet veszíteni.” 

Az előszót követő tartalmi bevezető fejezet címe „Az új paradigma szüksége”, és harminckét oldalra rúg. Ennek keretén belül olyan gondolatokat fogalmaz meg, mint például hogy a termelés fejlesztése nem zéró, hanem pozitív összegű játszma, amennyiben a termelékenység és a jólét szintje egy időben emelkedik, ugyanakkor a megnövekedett termelés nem jelenti automatikusan a jólét növelését is.

Akkor fektetnek be az országok a vállalkozások sikerébe, ha saját polgáraik nevelésébe fektetnek be, az irányba, hogy ezek versenyképesek legyenek a maguk során, és akkor választja a szegénység útját, ha a lehetőségek és a szükséges tudás csak kevesek privilégiuma, és ha családi hálózatok és politikai kapcsolatok érnek többet, mint a munka és az eredmények (apropó, áthallás korunk erdélyi magyar társadalmára, azzal együtt, hogy Michael E. Porter valószínűleg nem ismeri behatóbban térségünket). 

A könyv fő gondolata az, hogy a kormányzat és politika konstruktív álláspontot kell képviseljen minden esetben, és támogassa a vállalkozások azon kezdeményezéseit, amelyek nemcsak a termelés, hanem a jólét szintjét is emelni tervezik. Habár megközelítésében a kormányzati politikák szerepe minimális kell legyen olyan területeken, mint az árak megszabása, és maximális például a nevelés terén. A politika a négyszögletű gyémántnak mind a négy szögét befolyásolhatja, de szerencsésebb, ha ezt inkább környezeti tényezőként, mint aktív szereplőként teszi. Vannak területek, ahol az engedékenység egyenesen káros, így például a környezetvédelmi intézkedések terén nem szabad liberalizálni vagy opcionálissá tenni az előírásokat.

Szerinte könyvének központi gondolata és nagy tanulsága az, hogy egy vállalat versenyképességének legtöbb tényezője a vállalaton kívül található, az őt körülvevő környezetben található meg, és a privát szféra legalább annyira fontos, mint a politika és törvénykezés. 

Persze, a könyv legtöbb esettanulmánya a nyugati kapitalista világ országaiból kerül ki. Utólag megállapítható, hogy jó szemmel vette észre, hogy a versenyképességi politikák összehangolása kezdi meghaladni a nemzetgazdaságok kétoldalú kormányközi tárgyalásait, és áttevődik regionális térre, mint történt ez a NAFTA esetében is. Az 1998-as kiadásba külön, másfél oldal terjedelmű alfejezetet is beillesztett a szerző a szocialista rendszer összeomlásáról és az ipari országok- beleértve a távol-keleti Tigrisek – nehézségeiről is, a nélkül azonban, hogy átfogó jellegű megoldást kínálna erre.

 

 

Lakatos Artúr

 

folytatás következik a 2. részben

« vissza

Szólj hozzá!

hírdetések