Magyar Mágnás - Gazdag nemzet - Erős nemzet
2025. február 13.
Főoldal · Alapfogalmak · Cash Flow · Gazdag nemzet - erős nemzet   Rólunk · Kapcsolat · Támogass!
Főolal » Gazdag nemzet - erős nemzet
Személyes pénzügyek Tőzsde Ingatlan Kvíz Számológép Játék MM iskola
NAPI ÁRFOLYAMOK
1 EUR = 0.000 USD  
1 EUR = 0.000 RON  
1 EUR = 0.000 HUF  
1 USD = 0.000 JPY  
SZAVAZÁS
Mekkora inflációra számítasz a következő évben ?
2-5%
5-7%
7-10%
>10%
HÍRLEVÉL


Pénzügyi Kézikönyv

Támogasd a Magyar Mágnást!

Nemzetek Versenyképessége - Michael Porter. Harmadik rész.
2018. március 17.

A harmadik és negyedik fejezet (nemzetek, illetve következtetések) különösen azok számára érdekes, akik az elmúlt hatvan év gazdaságtörténetét kritikai szemmel kívánják megvizsgálni. Mindkét esetben a szerző rengeteg statisztikai adatot használ, több oldalas táblázatokat közöl, amely adatok más elemzések kiindulópontját is képezhetik. A harmadik fejezet négy részre oszlik, ezek közül az első három különböző sikeres nemzetgazdaságok esettanulmányait mutatja be. Míg a negyedik az ezekre vonatkozó általános következtetéseket – mint például jól elkülöníthető fejlődési szakaszokat határoz meg a hidegháborús világ nemzetgazdaságainak számára, így például esettanulmányai számára közös fejlődési szakaszokként tekint a szerző a következő négy időszakra.

- erőforrás-orientált szakasz

- befektetés orientált szakasz

- újításorientált szakasz

- jólétorientált szakasz

Érdekes megjegyezni ezzel az 546-os oldalon található diagrammal kapcsolatban, hogy az első három szakaszt az emelkedés, míg a negyedik jólétorientált szakaszt a hanyatlás időszakaként érzékeli. Erre később példaként az Egyesült Királyság példáját hozza fel, amely korábban érte el ezt a szakaszt a többi országnál, és ezt követően nagymértékben stagnáló állapotba került, minek következtében mások utolérték vagy akár le is körözték.

A három esettanulmányt tartalmazó rész: az első, világháborút követő nyertesek (Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Svédország és az újjáéledő dinamikus Németország), az 1970-es és 80-as évek felemelkedő nemzetei ( Japán, Olaszország és Korea) a harmadik pedig a nemzeti előny átalakítása (Nagy-Britannia és az amerikai vállalatok alternatív irányai) példáit foglalják magukba a szerző szakértői, ugyanakkor szubjektív szemüvegén keresztül nézve. Ez utóbbi esetben meglehetősen kritikus módon viszonyul a nyolcvanas években az angolszász világban tapasztalt tendenciákkal szemben, melyeket ugyanakkor úgy érzünk napjainkra ezek sikerekkel leküzdöttek azért, hogy jelen pillanatban új kihívásokkal nézzenek szembe.

A harmadik rész talán legérdekesebb fejezet a második világháborút követő ún. nyertesek kategóriája, amelyek között Porter megnevezi Svédországot a teherautók és a bányaipar tekintetében, Svájcot a kereskedelem-, textil, gyógyszergyártás és csokoládékészítés terén, Olaszország esetében a bőr, cipő és ruhakészítés, az Egyesült Állomok esetében egy sor iparág külön kiemelve a mosópor és gyógyszeripari termékek gyártásnak területét. Más nyertesek ugyanakkor újjáépítési pozícióból indultak, mint például Németország, Japán és Korea. Ez esetekben a nemzetgazdaságok elemzését a következő módon végzi el a szerző: saját elméletét vetíti ki a nemzetközi sikerek és bukások halmazára vonatkozóan, másodsorban pedig azt vizsgálja, hogy egy nemzet ipara mily szintre fejlődött évtizedek során, és ezt mi módon valósította meg. Összesen nyolc esettanulmányából a legelső az Amerikai egyesült Állomok iparága melyet a legjobban ismer, és a legjobban ki is tud fejteni. A teljesség igénye nélkül itt kiemeli a természeti tényezők szerepét, mint például az Egyesült Állomok rengeteg ásványkinccsel és termőfölddel is rendelkezik, ami lehetővé teszi a sokoldalúan komplex módon fejlődő gazdaság rátát. Ebből a szempontból a második világháború és azt követő időszak is befektetési időszaknak számított. Állítása szerint egy adott ponton (306 o.) az amerikai gazdaság annak volt indikátora, milyen irányba tart az egész világ gazdasága, mivel az Egyesült Állomok volt a világ innovációs központja, és olyan technológiát és stratégiát használtak az amerikai cégek, melyek még évtizedekig használatosak maradtak.

Egy másik sikertörténet Svájc, amely az USÁ-hoz viszonyítva kis területű ország, és a 19-század végéig Európában is szegény országnak számított, legfőbb exportcikke, emberállomány, vagyis a zsoldosok és emigráns munkaereje volt. Emellett az elkövetkező évtizedekben Svájc gazdasága messze lehetőségei fölé nőtt, és ez 1960-as években a svájci egy főre eső jövedelem világelső volt. Porter véleménye szerint a svájci versenyképesség a sokoldalúan fejlett kézműiparból és szolgáltatásokból fakadt, amely sikeresen foglalkoztatta az ország szinte teljes lakosságát, és több svájci vállalat, ezek közül most csak a Nestlét emeljük ki, saját területén világelső. Érdemes itt felfigyelni a svájci kereskedelem erejére is. Az a hatalmas jövedelem, amely például a gyémántkereskedelemből, pénzváltásból és fémkereskedelemből származik, nem a helyi termelés, hanem a kereskedelem következménye.

A svájci gazdaság berendezkedése ugyanakkor – legalább is Porter amerikai szemével nézve – a német struktúrához hasonlít, mivel mindkettő vegyi anyagok, gépek, optikai termékek és textilipar terén fejlett, ugyanakkor míg svájci termelés elsősorban specializált és szofisztikált, a német nagy volumenű és differenciált. A svájci kereskedelem eredője tranzit jellegéből fakad, mivel központi fekvéséből eredően több kereskedelmi útvonal is rajta keresztül halad. Ebből származik banki és biztosítási szolgáltatásainak fejlettsége is. Infrastruktúrája fejlett és lakossága képzett. A közoktatás magas fokú, kritériumai szigorúak, és a társadalom minden szegmense komolyan veszi ezt. A tanerők képzettségi szintje szokatlanul magas, olyan nemzetekhez viszonyítva, mint USA és Nagy-Britannia. A humánerőforrás fejlesztésének egyik eszköze a kötelező sorkatonai szolgálat, melynek során a svájci állampolgárok fizikai és gyakorlati kiképzést kapnak, és fegyelmet is tanulnak. Ugyanakkor az ennek során kialakított kapcsolati hálózat életül végéig elkíséri őket. Svájc nagy hangsúlyt fektet az egyetemi kutatásra, és több területen is a világelsőséghez közelit, mint például a fizika és kémia területén, melyek segítettek a svájci gyógyszeripar fejlesztésben. Emellett fontos még az orvostudomány, valamint a társadalomtudományok azon aspektusai, melyek az ún. „univerzális egészség” fogalmához kapcsolódik, és ami a sikerorientáltságot segíti elő. Emellett Svájc rendelkezett egy sor hátránnyal is iparosítása során, mint például bizonyos nyersanyagok és a az energia hiánya, ennek következtében a svájci cégek gazdaságossá kellett váljanak, és a differenciálódás magas szintjét kellett elérjék ahhoz, hogy versenyképessé maradjanak. 1973 óta a svájci frank értéke folyamatosan nő, és stabilabbnak tekintik, mint a világ bármely más pénznemét. A svájci állam általában véve jóindulatúan viszonyul gazdasági kezdeményezésekhez, és beavatkozása a fejlődési folyamatokba minimális. Svájc semlegessége a világ nagy gazdasági központjai között ugyancsak előnyt képez. Hasonlóan elemzi ki a többi tárgyalt ország helyzetét is.

A tizenegyedik fejezet címe Vállalati stratégia, és talán az egyik legfontosabb rész a máskülönben minden ízében tartalmas kötetnek. Ebben azt vizsgálja meg, hogy a vállalatok, melyek szavai szerint az országokkal ellentétben ténylegesen a globális verseny első vonalában találhatók, hogyan képesek globálisan versenyképessé válni. Így például felhozza, hogy habár fénymásolók terén a japán cégek dominálnak, a Canon és Rocho sikeresebbek, mint egy sor japán vállalat. Többek között a versenyképességi előny közé sorolja az állandó javítások és modernizációs folyamatokat, valamint azt az állapotot, amikor a versenyképesség áthatja az egész értékrendet. Példaként az olasz Benetton vállalatot hozza fel, mely független manufaktúrák hálózatán keresztül állította elő termékeit. Ugyanakkor nem elhanyagolandó az az üzenet sem, hogy a fenntartható fejlődés megköveteli azt, hogy forrásai is állandóan javítva legyenek, példaként az amerikai számítógépgyártókat hozza fel. Porter véleménye szerint egy vállalat vezetősége olyan belső közeget kell megteremtsen, mely keretében az állandó bővítés és javulás normális és elvárt állapotot is jelent.

A legutolsó, egyben záró fejezet ugyancsak három részre tagolódik. Lényegében az ezt megelőző három rész tanulásait foglalja össze. Ezek közül az első a vállalati stratégiákat elemzi, melyből kiemelném, a legutolsó, a vezető szerepéről szóló rövid alfejezetet, melyben a szerző enyhén idealista, ugyanakkor relatíve korrekt szempontjait tekintve a menedzseri tudományok tükrében ma is helytálló megállapításokat tesz az ideális vezető egyéniségére vonatkozóan. Ezek szerint az eszményi vezető nemcsak rövidtávon gondolkozik – mint például a pénzügyi mutatók javítása, a politika segítségül hívása és a stabilitásnak szövetségek és fúziók által történő biztosítása – hanem keresi a kihívásokat az eredményes változtatásokat, és versenyképességben gondolkodik.

A második alfejezet a kormánypolitikák szerepét tárgyalja a nemzetgazdaság fejlesztésében, melynek során javaslatokat fogalmaz meg külön kiemelendő az a gondolat, hogy egy nemzetgazdaság keretén belül a versenyképesség nem egy zéró összegű játék, amely során egy cég versenyképessége feltétlenül a rivális bukásával kell járjon. A harmadik és egyben legutolsó rész ún. teendők jegyzékét eredeti angol nyelven: agendát állapít meg a könyvben előzőleg bemutatott esettanulmányai számára. Itt ezúttal csak a német „agendát” emeljük ki, mely a következőket tartalmazza: lehetőségek létrehozása az új tudományágak segítségével, a szolgáltatási háló fejlesztése, a kiegészítő iparágak fejlesztése, a német munkaerő motiválása, belföldi és külföldi versenyképesség fokozása, privatizáció és új üzleti struktúrák megjelenése. Ahogy retrospektívában megfigyeljük a német politikai és gazdasági fejlődési irányvonalakat és összevetjük ezeket Porter javaslataival, azt kell megállapítanunk, hogy nagyvonalakban lényegében a Porter által lefektetett irányvonalak mentén haladt.

Porter könyvének megjelenése óta több mint húsz év telt el, és a világ azóta sokat változott. Mára már egységes gazdasági modellről sem beszélhetünk a különböző nemzetgazdaságok különböző módokon váltak sikeressé, és azt is láthatjuk emellett, hogy sem az abszolút számokban mért tőkefelhalmozás, sem pedig önmagában véve a jóléti társadalmi modell nem garancia egy bizonyos ország összes állampolgárának jólétére. Ugyanakkor Porter könyve mindenesetre mind a mai napig értékes és érdekes olvasmány mindazok számára, akik akár a gazdaságtörténet, akár a vezetéstudományok, akár a versenyképesség mint fogalom iránt érdeklődnek. Egy könyv kivonata éppen azért kivonat, mert nem fejti ki a kötet összes mondanivalóját. Ugyanakkor utalni az összes főbb gondolatra igyekszik, és egyeseket részletesebben ki is fejt közülük. Ezek közül választása egyes gondolatokra azért esik, mert átfogó jellegűek, mások esetében pedig éppenséggel egyediségük, érdekes természetük az, ami kiemelésre méltóvá teszi. Kivonatunk is arra törekedett, hogy a bemutatott könyv legjelentősebb gondolatait összefoglalja, ugyanakkor nem helyettesítheti teljesen azt a nyolcszázötvenöt oldalnyi információt, melynek elolvasása eredetiben is ajánlott.

 

 

Lakatos Artúr

 

 

« vissza

Szólj hozzá!

hírdetések