Visszafejlődés
2009. február 2.

Az erősödő gazdasági válság kapcsán mind többen figyelik aggodalommal a nemzeti jövedelem – a GDP – alakulását. Már az is rossz érzéseket válthatott ki sokakból, hogy a kormány az idei költségvetésben a nemzeti jövedelem egyszázalékos csökkenését tervezte. Erről az értékről azonban már a tervezéskor tudni lehetett, hogy túlzottan optimista becslés. Azóta több elemzés is napvilágot látott, amelyek szerint a csökkenés három százalék körüli is lehet.

Ám egy nemzetgazdaság mindenkori állapotát nem lehet csupán a GDP-vel mérni – az ugyanis egyedül a gazdasági növekedést veszi számba, azt is tökéletlenül. Például növeli az értékét, ha mondjuk járvány tör ki egy országban, emiatt többletgyógyszer-felhasználásra van szükség. De hozzáadódik a külföldi cégek nálunk megtermelt profitja is – függetlenül attól, hogy kiviszik-e az országból vagy sem. Pedig ha kiviszik, az számunkra olyan, mintha nem is lenne. Ily módon a bruttó hazai termék egy olyan mutató, amely csak a pénzügyi növekedést méri, azt is adott szempontok szerint, de az ország fejlődéséről keveset árul el. A szakemberek szerint ezért egy országban csak akkor beszélhetünk fejlődésről, ha emellett más eredményeket is fel tud mutatni.

A fejlődéshez szükséges egyik feltétel, hogy ne növekedjék a szegények száma, illetve a szegények és a gazdagok közötti különbség; a másik, hogy ne romoljon az ország korrupciós mutatója, a harmadik pedig, hogy a társadalom intézményeinek működési minősége és hatékonysága javuljon. Végül a negyedik fejlődési feltétel az életminőség-mutató javulása. Ha e feltételek közül akár egy nem teljesül, hiába nő a GDP, nincs fejlődés.

Mint tudjuk, az idén bizonyosan nem nő. De hogyan állunk a további mutatókkal?

Statisztikák bizonyítják, hogy a szegények száma, valamint a szegények és a gazdagok közötti szakadék rohamosan mélyül. A további sarcolás, a megszorítások – például a szociális kiadások tervezett hatvanmilliárdos megkurtításával – még inkább rontják majd a helyzetet.

A nemzetek korrupciós listáján évente lejjebb és lejjebb csúszunk, tavaly már afrikai államok társaságába kerültünk. Javulást nem is várhatunk egy olyan kormány idején, amelynek holdudvara naponta lepleződik le nagy horderejű korrupciós ügyekben.

A legtöbb társadalmi intézmény működésének minősége és hatékonysága drámaian hanyatlik. Az Országos Egészségügyi Pénztár információrendszere összeomlik, élő embereket halottnak mutat ki, befizetéseiket pontosan teljesítő állampolgárokat "potyautasnak" bélyegez. Ezért senki nem kér elnézést, és senkit nem vonnak felelősségre. De rosszul működik például az APEH is – mert nyíltan bevallja, hogy az emberek "megnyírására" rendezkedett be. Emlékezzünk csak az adóhatóság elnökének nyilatkozatára, amely szerint "nem levágni, hanem nyírni akarják a birkát". Talán köszönjük ezt meg? De erkölcstelen az is, ahogy besúgásra buzdítja az embereket, miközben a polgárokkal szemben hatalmi szervezetként, és nem szakmai-szolgáltató intézményként lép fel, ami egyébként a dolga lenne.

Egyre kevésbé működik az egészségügyi rendszer, és romlik az oktatás minősége is. De említhetnénk a rendőrség és a bíróságok működési problémáit, a MÁV és a BKV szolgáltatásainak folyamatosan romló színvonalát etc.

Az emberek életminősége szintúgy zuhanó pályán van. Levegőnk egyre szennyezettebb, az egészségügynek nincs pénze a betegségek megelőzésére, a gyógyításra egyre többet kell várni, és számítani lehet rá, hogy a legolcsóbb megoldásokat lesz kénytelen az orvos választani. Emlékezzünk a Horváth Ágnes vezette Egészségügyi Minisztérium kampányára, amelynek egyik üzenete volt: "Ne a mellékhatást, az árat nézze!" Így próbálták elfogadtatni az emberekkel, hogy elégedjenek meg kevésbé korszerű, de olcsóbb gyógyszerekkel.

Ha tehát a fejlődési mutatókat vizsgáljuk, azt találjuk: nincs közöttük egyetlen egy sem, amely javulna. Vagyis nemcsak a nemzeti jövedelmünk szűkül folyamatosan, de a fejlődési mutatóink is romlanak.

A növekedés és fejlődés csupán egyetlen területen zavartalan – ez a kormány és holdudvarának helyzete. Hiszen amikor a nyugdíjasoktól és a szegényektől a válságra hivatkozva elvesznek, akkor a miniszterelnöknek mi sem természetesebb, mint hogy csillagászati áron új autót vásároltat magának. Ehhez azonban tovább kell növelni az emberek terheit.

Nemcsak növekedési esélyeit, de fejlődési lehetőségeit is elvesztette Magyarország: visszafejlődik. Ennek egyik oka éppen az, hogy amit az emberektől a több éve tartó megszorításokkal elvesznek, azt továbbra is elpocsékolják. Másképpen: a mi pénzünket átszivattyúzzák egy szűk kör zsebébe, és eközben lassan már semmi nem működik. Ennek pedig csak egy vége lehet: a teljes csőd.

Nem kellene megvárni. Érdemes lenne nálunk is meghirdetni azt, amit az Egyesült Államok új elnöke, Obama beiktatási beszédében mondott kormánytagjainak: "Önök nem azért kerültek ebbe a pozícióba, hogy saját maguk, családjuk vagy cégük előrejutásán dolgozzanak. Az önök feladata az amerikai nép szolgálata."

Csath Magdolna, közgazdász

(a cikk a Magyar Hirlapban jelent meg)

Hasonló cikkek:

II. Rákóczi Ferenc pénzügyi politikája

Gazdag nemzet - erős nemzet

Idegenek véleménye a magyarokról

A versenyképesség és megteremtése

A hazáról és haladásról

« vissza

Szólj hozzá!