Nagyon sok fiatal van ebben a helyzetben. Miután valahogy átvergődted magad az egyetemista gondmentes évein, találsz magadnak egy munkahelyet. Ha ügyes vagy, a szakmádban. Legtöbbször ugyanabban a városban – esetleg más nagyvárosban, ritkábban a szülővárosodban.

Természetesen bérbe költözöl, mert vége az olcsó diákszállásnak is. Tehát van egy kis jövedelmed, ami azért mégis több mint amihez addig szokva voltál. Felmerül az örökös kérdés: fizessem a lakbért, vagy inkább hitelből vegyek magamnak egy lakást és fizetem a havi részleteket? Elemezzük egy kicsit a helyzetet.

Először is induljunk ki néhány feltételezésből. 24-25 éves vagy, családot akarsz alapítani, és kezdőként a béred olyan amilyen, valószínű nem haladja meg a 350-400 eurót. Ilyen fizetése legyen a párodnak is (abban a jó esetben ha van munkája mindkettőtöknek), tehát összesen havi 800 euró. Egy 2 szobás lakás esetén a lakbér úgy 250 euró, nem túl jó helyen, elfogadható körülményekkel, semmi extrával. Az összegeket különben lehet osztani/szorozni egy bizonyos számmal, hogy a helyi körülményeknek megfeleljenek.

Namármost, ha úgy döntesz, hogy megvesztek egy 2 szobás tömbházlakást, az ára 50.000 euró körül van. Mondjuk van valami spórolt pénz, egy kis szülői segítség és kifizetitek az előleget – 5.000-et. A többi 45.000-et pedig hitelből, 25 évre, havi 450 euró törlesztéssel.  Nagy a hitel, nagy a törlesztőrészlet, de ha minden jól megy, akkor 25 éven belül már meg is van a lakás. Öreg korotokra legalább megvan a biztos tető a fejetek felett. Addig viszont a lakás a banké, és a banknál laksz bérben – nem is olcsón.

Csakhogy a vásárlással még nincs vége a történetnek. Először is, a lakást fel kell újítani, és be kell bútorozni, rendezni (mert általában le van már lakva). A havi fizetésekből azonban elég szűkösen telik az ilyesmire – mert megy minden a hiteltörlesztésre. Ezenkívül még enni is kell valamit, és a közköltségeket is ki kell fizetni: villany, gáz, kábel tv, internet, apróságok.

Tehát a berendezéshez jöhet a személyes hitel, mondjuk 5000 euró, 7 évre. Ez újabb terhet ró a havi költségvetésre, amelyben már nincs helye hibának, mert minden ki van számolva a legutolsó kiadásig. Valahogy bebútorozzátok, berendezitek a lakást, már csak a hitel törlesztése van hátra. Ehhez pedig dolgozni kell.

Csakhogy a 25 év nagyon hosszú idő, ezalatt a munkahely sem marad ugyanaz. Ennyi idő alatt valószínű legalább egy kisebb-nagyobb gazdasági visszaeséssel is kell számolni (hiszen egy ciklikus jelenségről van szó), amikor meginoghat a munkahely. Ha pedig nincs munkahely, nincs miből hitelt törleszteni. Fennáll a veszélye annak, hogy a bank elveszi a lakást. Más városba se tudtok elköltözni, hiszen köt a lakás. Jó, el lehet adni, de az nem megy egyszerűen. Hónapokba telhet, és az ár sem biztos. Előbb a bankhitelt kell úgy is visszafizetni, és ami marad (ha marad valami) – abból lehet gazdálkodni.

Ezzel szemben, ha bérben maradtok, akkor tovább fizetitek a havi 250 eurót, és így lehetőség nyílik rendszeres megtakarításra is. Ezenkívül nem kell a lakásba sem fektetni, mert az újítás, javítás a tulajdonos felelőssége.

Ennek a megoldásnak az előnye a nagyobb szabadság, mivel nem köt az ingatlan az adott városhoz. Ha neked vagy párodnak jobb munkalehetősége van egy másik városban, gond nélkül elköltözhettek. Ami pedig még fontosabb: a megspórolt pénzt befektethetitek. Esetleg vállalkozást indítotok el – fiatalon az ember könnyebben vállalkozik. Ha jól megy a vállalkozás, 4-5 éven belül meg lehet venni a lakást hitel nélkül. Amennyiben a vállalkozás bebukik, újat indítasz. Előbb-utóbb sikeres leszel, ha szorgalmas és kitartó vagy.

Az egész kérdésnek van még egy másik vetülete is: a gyerekek. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy nem vállalnak gyereket, amíg nincs saját házuk és nem „rendezettek” a pénzügyeik. Szerintem ez egy hibás felfogás, amelynek a hátulütője, hogy a gyerekvállalás nagyon kitolódik, és nem esik egybe a biológiailag optimális időszakkal (kb. 22-28 év). Ráadásul ez vezet az „egykézéshez” is, ami szerintem nem a legjobb családi modell. Az a jó, amikor a családban legalább 3 gyerek van – ettől van vidámság és jó hangulat, valamint összetartás és meghitt hangulat, a gyerekek pedig kevésbé lesznek önzőek és inkább versenyorientáltak lesznek (ügyesebbek).

Pontosan ezért nem kell kerülni a gyerekeket akkor sem ha bérben laktok, hiszen ott is nagyon jó és meghitt családi hangulatot lehet kialakítani. Talán fontos megemlíteni, hogy javasolt megegyezni a tulajdonossal a hosszú távon való bérlésről, mivel ami a költözést illeti, a gyerekeknek nem tesz jót a túl gyakori helyváltoztatás (lelkileg eléggé megviseli őket, főleg ha iskolát is kell változtatniuk).

Tehát...

A lakásvásárlás javasolt, amennyiben:

•  tudjátok biztosan, hogy abban a városban szeretnétek maradni ezután
•  van megfelelő pénzetek a lakást kifizetni (vagy legalább is annyi, hogy a hitel ne legyen több mint 10 évre a nyakatokon); itt besegíthetnek a szülők is;
•  nagyon jó lehetőség adódik, piaci áron alul, amit nem lehet kihagyni

Személy szerint kezdetben a bérlést javaslom, mivel:

• nem a legjobb üzlet egy életen át fizetni a banknak a lakást, kamatostul
• lehetőség nyílik befektetésekre fiatalon, amelyek hozzásegíthetnek a későbbiekben a lakás megvásárlására, hitelmentesen vagy nagyon kis hitellel
• nem jelent gondot a gyerekek vállalása. A kisbabák helyigénye nem nagy, és mire egy kicsit nőnek, remélhetőleg már meg tudtok engedni egy nagyobb lakást vagy házat magatoknak.

Bitai László