Mit kezdenél 8-9 ezer euróval? 2013. augusztus 23.
Nemrég mondta a feleségem, hogy valamelyik ismerőseink nyertek a lottón kb. 9 ezer eurónyit. Szuper, ez kitűnő hír, mondtam. Mibe fektették a pénzt? - kérdeztem. Vettek rá egy használt német autót - így a válasz. Csodálkozva kérdeztem, hogy jól hallottam-e? Az egész pénzből egy autót? Igen. Az egész pénzt autóba „fektették". Ezt nem tudtam felfogni sehogy se. Az illető pár anyagi helyzete átlagosnak mondható, ebben nincs semmi különös. Amit viszont nem tudtam (és mai napig nem tudok) megemészteni az, hogy a teljes nyereményösszeg autóra ment. Az autó köztudottan rossz befektetés, pontosabban nem is befektetés, pénzügyi szemszögből nézve. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ha valaki biztosra el akarja veszíteni pénze nagyrészét(mert esetleg olyan sok van neki), annak azt javaslom, hogy vegyen rá autót. A legtöbb embernek 8-9 ezer euró jelentős összeget képvisel, és sok idő kell, míg összegyűjtik. De egyeseknek, akik szerencsések, az ölükbe pottyan egy ilyen összeg - mondjuk lottó vagy öröklés gyanánt. Azonban hogy ki mit kezd ilyen esetben a pénzzel, az különbözik egyénről egyénre. Ha például valakinek súlyos egészségi gondjai vannak, akkor végre elvégezheti a várva várt műtétet. Ha valakinek lakáshitele van, akkor előtörlesztheti jelentős részét. Személy szerint az egészet befektetném, mondjuk részvényekbe. De hogy autót venni rá? Méghozzá az egész összegre? Ez elég furcsa. Ha már mindenképpen autóra van szükség, vajon még véletlenül sem merült fel az, hogy esetleg csak 4-5 ezer eurós használt autót vegyenek, és legalább a maradék 3-4 ezret befetessék? Az ő esetükben 4-5 év múlva az autó alig fog érni valamit, és csak távoli emlék marad abból, amit egyesek egész életen át várnak: egy lottónyereményt.
Eszembe jut LaFontaine meséje a tücsökről és a hangyáról. Vajon ismerőseink melyik csoportba tartoznak? Nehezen tudom azonosítani őket a hangyával. A hangya nemcsak a teljes összeget fektette volna be, hanem még ki is pótolja azzal, amit addig gyűjtött. Az ilyen váratlanul jött összeget a legkönnyebb ugyanis félretenni és befektetni. Hogy miért? Azért, mert amúgy sem számítottunk rá, tehát meg tudunk lenni anélkül is. Nincs benne a havi költségvetésünkben, és életünk akkor is gurul tovább, ha nem nyerünk. Tehát nem esik nehezére az embernek lemondani a nyereményről, mert eleve nem számolt vele. Csodálkozunk ezek fényében, hogy mi magyarok folyton kevesebbet keresünk, mint a nyugatiak? Hogy rosszabb nálunk az életszínvonal? Nincs ebben semmi érthetetlen, ha minden pénzünket a nyugatiak által gyártott termékekre költjük el, amire ráadásul nincs is feltétlenül szükségünk. Egyszóval magunkra vessünk, ne panaszkodjunk.
Az biztos, hogy félretenni és befektetni nehezebb, mint elkölteni. Le kell mondani dolgokról. Lemondunk a fogyasztásról azért, hogy valamikor, a későbbi életünk folyamán talán jobb lesz nekünk. Ezt valóban nehéz megtenni, egyeseknek pedig teljesen lehetetlen. De meg kell jegyezzük jól: csakis rajtunk múlik, hogy tücsök- vagy hangyanemzet válik belőlünk. Képzeljük csak el mi lenne, ha mindenki, minden magyar ember a lottónyereményét valamint az örökölt vagyonát befektetné... vajon előbbre lennénk-e 30 év múlva, mikor a befektetések beérnek és termelni kezdenek igazán? Vagy akkor haladunk jobban, ha minden pénzünkre autót vásárolunk? Igaz, hogy az autó is messzire tud vinni bennünket ... mindenki döntse el, hogy mivel akar haladni.
Bitai László « vissza
Szólj hozzá!
|