A hitelválság rövid története 2009. január 13.
A 2008-as hitelválság nagy mértékben befolyással van mindennapjainkra, hiszen véglegesen megváltoztatta a pénzügyi ágazatot és a világgazdaság képét is. A pénzügyi ágazatnak pedig hatása van, közvetve vagy közvetlenül, minden ágazatra, pontosan ezen okból lett a hitelválságból recesszió, amely majdnem minden gazdasági szereplőt érint – személyesen engem és téged is. Pontosan ebből kifolyólag szükségszerű pontosan megérteni, hogy mi is történt, melyek a kiváltó okok és a hatások, valamint szükséges bizonyos következtetések levonása is. Ezt próbálom az alábbiakban leírni röviden és minél érthetőbben.
Az okok megértéséhez a pénzügyi világ központját kell közelebbről megnézni: a Wall Streetet, valamint a bankokat. A bankok tevékenységük alapján alapvetően két félék lehetnek: kereskedelmi bankok és befektetési bankok. Az kereskedelmi bankok általános banki tevékenységet folytattak ( hitelezés, lakossági betétek befogadása), ami viszonylag alacsony kockázattal járt.
Ezzel szemben a befektetési bankok kockázatosabb, de ugyanakkor jövedelmezőbb ügyletekkel foglalkoztak: részvény- és kötvénykibocsátások közvetítése, cégek számára pénzügyi tanácsadás nyújtása, értékpapírokkal való kereskedés. Ilyenek voltak például a Goldman Sachs, Morgan Stanley, Merril Lynch, Lehman Brothers és Bear Stearns – az 5 legnagyobb különálló befektetési bank.
Ezek az óriási befektetési bankok, sokan közülük több mint egy évszázados múlttal rendelkezve, egy fél év leforgása alatt eltűntek. Mégis mi történt?
Ha figyelmesen tanulmányozzuk a múltbeli pénzügyi válságokat, akkor láthatjuk, hogy sokszor egy buborék előzte meg őket.A buborékok többnyire mindig az emberek mohóságából és kapzsiságából adódnak, hiszen úgy keletkeznek, hogy mindenki vásárolja az adott eszközöket annak reményében, hogy spekuláció során drágábban továbbadhatják másoknak. Természetesen a mohóságnak csak akkor lesz vége, amikor a félelem nagyobb nála. Ilyenkor aztán mindenki pánikszerűen ad el, mert nem akar ő lenni az ai veszít, és ezáltal az árak si egyre jobban csökennek.
A jelenlegi hitelválság buborékát a bankok okozták. Tulajdonképpen ingatlanbuborékról van szó, ami röviden szólva úgy alakult ki, hogy a bankok nagyon könnyen és olcsón adtak jelzálog alapú hitelt ingatlanvásárlásra majdnem mindenkinek. Ez oda vezetett, hogy az ingatlanárak évek során észbontó magasságokba értek és egyre többen hitelből vásároltak drága házat maguknak.
Sőt, a hitel olyan olcsó volt, hogy még a mindennapi szükségletek(élelmiszer, üzemanyag, háztartási cikkek) fedezésére is hitelhez folyamodtak az amerikaiak. Gyakorlatilag mindent hitelből vásároltak, és a megtakarítások mértéke alig 1%-ra esett vissza – tehát majdnem senki nem tett félre pénzt és az emberek a mának éltek.
Ráadásul a bankok, hogy a pénzüket minél hamarabb visszakapják, a kiadott hitel fejében értékpapírokat bocsátottak ki, amiket továbbadtak – nem utolsó sorban meg kell jegyezni, hogy az ilyen értékpapírok ratingje többnyire AAA- volt, ami irreálisan magas. Tehát a kereskedelmi bankok úgymond eladták a hitelt a befektetési bankoknak és a nagyközönségnek értékpapírok formájában, amelyeknek a fedezete nem volt más mint az adott ingatlanok.
Ez eddig tiszta, és működött is néhány éven át. Mindenki vásárolta a biztosnak vélt és ingatlanfedezettel rendelkező értékpapírokat a befektetési bankokon keresztül. A baj csak akkor kezdődött, amikor egyesek felismerték, hogy az ingatlanok árai már nagyon magasak, és nem nőhetnek tovább. Az amerikai piacon az ingatlanok ára 2006-ban tetőzött, és 2008-ra egyes helyeken már 10-20%-os esést jegyeztek.
Ebből a felismerésből nemcsak nem vásároltak több ilyen értékpapírt, de kezdték eladni is őket. Ezzel párhuzamosan az ingatlanok ára esni kezdett, és olyan helyzetek álltak elő, amikor az ingatlan értéke már nem fedezte a hitelt. Ilyenkor a hitelezett egyén azt mondta magában: „A hitelem mértéke nagyobb mint a házam értéke. Többet nem fizetek törlesztőrészletet, inkább vegye el a bank a házat.”
A bank pedig elvette – és elárverezte, hogy a pénzét visszakapja. Csakhogy egyre többen kezdtek így gondolkozni, és a bankok egyre több házat voltak kénytelenek elárverezni – rengeteg eladó ház jelent meg a piacon. Ez pedig tovabb nyomta le az árakat, ami még több elárverezést okozott.
Egy ördögi kör alakult ki, ami oda vezetett, hogy rengeteg befektetési bank csődbe ment vagy csődközelbe került: az ügyfelek nem akartak(vagy nem tudtak) fizetni, ott maradt a nyakukon a sok ingatlan, amit nem tudtak eladni mert már senki nem akart ingatlant vásárolni. A befektetési bankok portfoliójában levő hatalmas mennyiségű értékpapír rohamosan elvesztette az értékét és a bankok kénytelenek voltak veszteségeket elkönyvelni.
Miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a veszteségek egyre nőnek és senki nem tudta, hogy hol lesz a megállás, a legtöbb befektető kerülni kezdte ezeket az értékpapírokat és a mindig biztonságos állami kincstárjegyekbe kezdték helyezni a pénzük. Mivel már nem volt likviditás, az értékpapírok értéke zuhanni kezdett és a bankok vesztesége oriási méreteket öltött.
2008 márciusában a Bear Stearns összeomlott, és a JPMorgan felvásárolta, a Federal Reserve segítségével. A nyári hónapok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a Freddie Mac és Fannie Mae (amelyeknek az összes bank közül lényegében a legnagyobb kitettségük volt az ingatlanpiacra) is komoly bajban van. Szeptemberben a Lehman Brothers csődbe ment, a Merril Lynch pedig „eladta magát” a Bank of America-nak.
Ezek után a piacok majdnem teljesen lefagytak, a bizalom elveszett, és likviditáshiány állt be. Mivel terjengeni kezdett a hír, hogy a Goldman Sachs és Morgan Stanley is a csőd szélén vannak, és a bizalom irántuk nagyon megcsappant, a két befektetési bank úgy döntött, hogy megváltoztatják státuszukat és kereskedelmi bankká alakulnak.
A helyzet kezelésére a kormányok különféle megoldásokat próbáltak találni. Ezek közül a legelterjedtebb eszköz a rendszer központi bankokon keresztüli „olajozása”: az amerikai kormánnyal az élen a világ országai sok száz milliárd dollárt pumpáltak a bankokba, különféle módon. Sajnos azonban, az óriási összegek ellenére, a helyzet nem oldódott meg teljesen, mivel a veszteségek mérete egyszerűen gigantikus volt.
A másik eszköz ami a központi bankok rendelkezésére állt az a kamatok szintje. A Federal Reserve többször is kamatot csökkentett, hogy elősegítse a hitelezést. Ezt a módszert sok ország nemzeti bankja követte, kivéve az Európai Központi bankot, aki megtartotta 4% körül az euró kamatát, amit inflációs félelmekkel igazolt. Ugyanakkor a Magyar Központi Bank hatalmas, 3%-os kamatnövelést hajtott végre, hogy megvédje a forintot a spekulánsok támadásai ellen. Ezt a célt sikerült elérni, az árfolyam egyelőre stabilizálódott, viszont a magas kamat most már komolyan veszélyezteti a gazdasági növekedést.
A elemzések és becslések alapján a hatalmas erőfeszítések és nemzetközi törekvés ellenére a a hitelválságból gazdasági válság lett, amit a világ csaknem minden országa megérez. Ráadásul úgy néz ki, hogy a válság igazán erőteljesen csak 2009-ben for érződni Európában, ezért egy nagyon nehéz év elébe nézünk.
Dióhéjban tehát a válság okai az emberi mohóság, a megtakarítások mellőzése és kizárólag a mának való élés, valamint olyan életszínvonal folytatása, amit legtöbben csak hitellel tudtak maguknak megengedni.
Bitai László « vissza
Szólj hozzá!
|