Magyar Mágnás - Gazdag nemzet - Erős nemzet
2017. október 18.
Főoldal · Alapfogalmak · Cash Flow · Gazdag nemzet - erős nemzet   Rólunk · Kapcsolat · Támogass!
Főolal » Tőzsde » Oktatás
Személyes pénzügyek Tőzsde Oktatás Ingatlan Kvíz Számológép Játék MM iskola
NAPI ÁRFOLYAMOK
1 EUR = 1.176 USD  
1 EUR = 4.580 RON  
1 EUR = 307.768 HUF  
1 USD = 112.142 JPY  
SZAVAZÁS
Szerinted képes vagy a piaci átlagnál nagyobb hozamot elérni?
Igen.
Eddig nem jött össze...
HÍRLEVÉL


Pénzügyi Kézikönyv

Támogasd a Magyar Mágnást!

Az érzelmi alapon való befektetés veszélyei
2010. szeptember 24.

Elhatároztad, hogy ideje lenne befektetned, hiszen mindenki azt mondja, hogy befektetni jó és ez jelentheti a megoldást egy jobb életre. Ezért az 1-2 évnyi összekuporgatott pénzeddel a zsebedben kezded a piacot lesni és fülelni az eseményeket. Várod a nagy ugrást, egyre izgatottabban. A barátok már hónapok óta arról mesélnek, hogy mennyit keresnek a részvényeikkel, és milyen jó lehetőségek vannak a tőzsdén. Érzed, hogy megörűlsz, ha nem lehetsz te is részese ennek a nyerési hullámnak. Nem akarsz kimaradni. Neked miért ne sikerülne, ha nekik összejött?

Végre megveszed a barátok által tanácsolt részvényt, és imádkozni kezdesz, hogy tovább emelkedjen. Kiszámítod, hogy ha csak 1 évig folytatódik az emelkedés, a nyereségből ezt és azt fogsz vásárolni. Telik majd lakásújításra, nyaralásra, gyerekeknek új biciklire, ruhára. Sőt, az is lehet, hogy ha minden jól megy, új autót is lehet majd venni néhány év múlva.

Egy-két hét múlva arra vagy figyelmes, hogy esni kezd az árfolyam, és 5-10%-os veszteséged van. „Sebaj, majd emelkedni fog, ez csak átmeneti esés”- gondolod. Azonban valamiért mégsem mászik vissza az árfolyam. Sőt, tovább esik, és már a felét éri az általad kifizetett vételi árnak. Aggódni kezdel, hisz erről nem volt szó, erre az esetre nem készültél. Azt hitted nyerni fogsz.

Nem akarsz eladni, mivel elvesztenéd pénzed felét vagy még annál is többet. „Inkább kitartok, máskor is voltak még esések, ez természetes”, és várod ,hogy jobbra forduljon a dolog. Naponta többször megnézed az árfolyamot, olvasod a híreket, elemzéseket. Várod az emelkedést, próbálsz pozitívan gondolkodni. Azt veszed észre, hogy éjjelente megébredsz és újra átgondolod a tett lépéseket, próbálod megnyugtatni magad, hogy minden jóra fordul és jól döntöttél.

Közben az árfolyam tovább esik, a hangulat a piacon pánikszerű, már mindenki adja el a részvényeket. Végül már pattanásig feszülten telnek napjaid, nem tudsz senkivel szóbaállni, ideges vagy, irritál minden és mindenki. Nem bírod tovább, és eladod a részvényeid, vállalod a jókora veszteséget. „Ez van, legalább megpróbáltam”, mondod. Majd azt látod, hogy néhány nap múlva az esés megáll, és azt követően enyhe emelkedés kezdődik el. De ezúttal nélküled.

A fenti eset egy jellegzetes példa az érzelmű alapú befektetésre, ezért érdemes jobban elemezni és megérteni ezt a jelenséget. A befektetők viselkedéséről sok tanulmány íródott, és különböző elméletekkel próbálják magyarázni a viselkedési mintákat. Az egyik elmélet szerint a piacok hatékonyan működnek, minden piaci szereplő ismer minden információt és minden befektető racionális döntést hoz. Van egy másik, újabb elmélet is, amely a pénzügyi döntések érzelmi vetületét vizsgálja, és azt mondja, hogy a pénzügyi (tehát befektetési és más) döntések nem racionálisak, hanem sokszor érzelmi alapon történnek. Vajon tényleg nem vagyunk racionálisak?

Érzelmi fertőzés?

Több megfigyelés, kutatás bebizonyította, hogy a nem szakszerű (tehát átlagos) befektetők esetében az érzelmek nagy hatással vannak a befektetési döntésekre. Kimutatták, hogy a mohóság, félelem, irigység vagy eufória valóban nagy mértékben befolyásolja a döntéseket – ennek pedig legtöbbször rossz eredménye van, azaz veszteséghez vezetnek.

Az átlagember főleg akkor kezd érdeklődni a tőzsde iránt, amikor kicsi az áringadozás és már jó ideje folyamatos az emelkedés, majdnem minden részvény esetében (emelkedő piac). Az információkat különböző forrásokból, barátoktól, sajtóból, családtagoktól, munkatársaktól szerzik be. Emelkedő piacnak azt a piacot nevezzük, amikor majdnem kivétel nélkül minden részvény növekszik. Ilyenkor az átlagos befektető hajlamos hallgatni barátokra és ismerősökre, akik nagy nyereségekről és fantasztikus lehetőségekről beszélnek, arra késztetve  környezetüket, hogy próbálják ki az általuk említett részvényeket.

Egyértelműen arról van szó, hogy az ember hajlamos átvenni a környezete hangulatát, érzelmeit, tehát hagyja magát “megfertőzni”. A fertőzés alapértelmezése rosszat jelent, és leginkább az orvostudományban használják. A befektetés esetében is rossznak lehet tekinteni az érzelmi fertőzést, mert meggátolja az egyént az önálló, logikus gondolkodásban, tehát a megfelelő és jó befektetési döntés meghozásában. Akár azt is mondhatjuk, hogy a befektetői világban majdnem mindig kifizetődő a tömegekkel ellentétesen cselekedni. Amikor a tömeg reszket és menekül, kell keresni a lehetőségeket, amikor pedig már mindenki magabiztos és nyugodt, ideje a kilépésen gondolkodni.

Rossz időzítés

A befektetők legtöbbször azért veszítenek, mert jelentős idő telik el egy bizonyos esemény történte és ennek jelentése között. Például az emelkedő piacról a sajtó csak akkor számol be, amikor az már javában zajlik egy jó ideje. Hacsak az emelkedés nem folytatódik sokáig, mire az átlagember belép a piacra, az árak esni kezdenek, és ezzel pénzt veszít. Tehát a belépési időpont nem megfelelő, hisz majdnem a csúcson, legdrágábban fog vásárolni, ahonnan már csak lefelé vezet az út.

Miután jó drágán megvette a részvényeket, az átlagbefektető nem hajlandó azt eladni veszteségben. Látja, hogy esnek az árak, de azt hiszi, hogy ez csak átmeneti jelenség (piaci korrekciónak gondolja), és az emelkedés folytatódni fog. Nem hajlandó szembesülni a tényekkel és a veszteséggel, inkább reménykedni kezd. Majd amikor már mindenki mindenhol pánikol és az árak nagyon sokat estek, eldönti, hogy ő is elad mindent, megelégelve az idegességet és feladva a reményt is – de ekkor már késő. Ilyenkor már majdnem a piac alján ad el, a legalacsonyabb árakon, tehát a legrosszabbkor.

Ha megnézzük a tőzsdék forgalmát, könnyű észrevenni, hogy a legnagyobb forgalmak a csúcson illetve a piac alján történnek. A csúcson azért, mert mindenki venni akar, lent pedig eladni. Ez az oka annak, hogy az emberek többsége pénzt veszít a tőzsdén, illetve szerencsejátéknak nevezi azt. Persze vannak kivételek, amikor a tömeg is jól jár, erre egyik legjobb példát a 2008-as gazdasági válságban találjuk, amikor az OTP részvények nagyot zuhantak, lévén, hogy a külföldi befektetési alapok eladtak rengeteg részvényt. A magyar lakosság azonban ismerte az OTP bankot és tudta, hogy részvényei értékesek, ezért sokan jókora mennyiségben vásároltak OTP részvényt olcsón.

Mi az érzelmi alapú befektetés ellenszere?

A DALBAR amerikai alapítvány 1995-ben kezdeményezett egy kutatást, melynek célja az volt, hogy kimutassa milyen hozamokat érnek el a tőzsdén kereskedők az évek során. Alapul az 1984-2002 időszakot vették, amely a történelem egyik leghosszabb emelkedő piaca volt. A talált eredmények hihetetlenek voltak: a kereskedők éves hozama 2.57% volt, szemben az S&P500 mutató 12.22%-os hozamával. Magyarul sokkal jobban jártak azok, akik megvették a részvényeket és megtartották őket, mint azok, akik folyton kereskedtek és mindig a “legjobb” részvények után rohangáltak.

A kereskedők gyenge eredmény okai a rengeteg kezelési és adás-vételi költség, valamint a nem megfelelő áron való vétel és eladás. Sokuknak nem volt előre megtervezett kilépési tervük, mikor megvettek egy részvényt – márpedig ez nagy hiba, ami kapkodáshoz, fejetlenséghez és közvetve veszteséghez vezethet. A kutatás ezért rámutat arra, hogy az egyéni kereskedő nagyon jól kell ismerje a piacot, ha pénzt akar keresni, és kell tudjon uralkodni érzelmein.

A jó hír az, hogy léteznek módszerek, amelyekkel ki lehet kerülni az érzelmek negatív hatását a befektetésekre. Az egyik ilyen az átlagár módszer.

A módszer tulajdonképpen abból áll, hogy a befektető, miután kiválasztotta a kedvenc részvényeit (tehát portfoliót alakított), rendszeres időközönként ugyanakkora mennyiségű pénzre vesz részvényt. Tehát mondjuk havonta vagy három havonta vásárol X összegre, árfolyamtól függetlenül. Ennek előnye az, hogy mikor alacsony az árfolyam, többet lehet vásárolni ugyanakkora összegből, mikor pedig magasabb az árfolyam, kevesebbet – viszont ilyenkor megnőtt az olcsón vásárolt részvények értéke, ami már nyereségnek számít.

Ha valaki évekig alkalmazza ezt a módszert, tulajdonképpen kiiktatja a nagy áringadozásokat, és egy átlagáron vásárolja meg kedvenc cége részvényeit. Ily módon nem az árfolyam ingadozásából fog nyereséget szerezni (hiszen átlagáron vásárolt), hanem a cég teljesítményéből. Ezért ha jó a cég, idővel az árfolyam is növekedni fog, lassan és biztosan. Az átlagár módszer mindenkinek ajánlott, akinek nincs folyamatosan ideje a piacot lesni, és hosszú távban gondolkodik. (Nem utolsó sorban aki hosszú távon gondolkodik, élvezni tudja a kamatos kamat erejét)

Egy másik módszer az érzelmek és az érzelmekből fakadó kockázat ellensúlyozására a szétterítés. Ennek lényege, hogy a befektető a pénzét nem csupán egy, hanem több cég részvényébe fekteti, így több iparágat lefed és szétteríti a kockázatot. A történelem során ritkán volt olyan időszak, amikor minden iparág egyformán rosszul teljesített, ezért egy szétterített kockázatú portfolió megóvja a befektetőt a pénze teljes elvesztésétől és a pániktól. Ha tudja, hogy a kockázata meg van osztva, nyugodtabban alszik és a döntéseit is higgadtabban hozza, tehát a szétterítés segíti az önálló gondolkodást.

Tehát…

Érzelemmentesen befektetni nem könnyű, ennek fő oka a sajtó és az állandó piaci változások. A kimutatások szerint a legtöbb egyéni befektető érzelmi alapok fektet be és rosszkor időzít, mert igazodik a nyájszellemhez és engedi magát megfertőzni a többiek a hangulatától. Léteznek azonban módszerek, amelyekkel sikerül minimálisra csökkenteni az érzelmek beavatkozását a befektetési döntésekbe, ilyen az átlagár és a szétterítés módszere, valamint a logikus gondolkodás. Sokszor már az is segít, ha döntés előtt kikéred egy érzelmileg semleges barát/ismerős véleményét (aki vélhetően valamennyire jártas a befektetés világában).

 

Honnan tudod, hogy érzelmi alapon fektetsz be?

 

Megnézed a kedvenc részvényed, és eufórikus leszel ha csak egy kicsit is emelkedett az árfolyam.

Naponta felhívod a brókered, hogy mondja el véleményét a részvényeid kilátásairól.

Magadba roskadsz, mikor megtudod, hogy befektetéseid értéke 20%-ot csökkent.

Felvillanyozva érzed magad, mikor egy tuti tippet hallasz egy részvényről – pedig nem is ismered az ajánlott céget.

A képernyőre tapadva, izgatottan követed a tőzsde minden mozgását, nap mint nap, órákon át.

Felhívod minden ismerősödet miután egy részvényt nyereséggel adtál el.

Hetente eltörsz egy billentyűzetet miközben a tőzsdét követed.

Többet sírsz mint a feleséged.

Ha valamelyik napon mínuszban zár a tőzsde, az egész estédet azzal töltöd, hogy mindenkinek elpanaszolod szerencsétlenséged.

Elküldöd a francba azt, aki szerint nem jól válsztottad ki a részvényeid.

Azon jár az eszed, hogy mire fogod költeni azt a nyereséget, amit még meg sem kaptál.

 

 

Bitai László

« vissza

Szólj hozzá!

hírdetések